M20 A Nagy Trifid Köd

A deli égbolton a kedvenc objektumom a Nyilas csillagképben, tőlünk mintegy 4100 fényévre elhelyezkedő, Trifid köd , amely nevét (trifidus= három lebenyű) a ködöt három részre szabdaló sötét porsávról kapta. (A 18. századi felfedezésekor a negyedik halványabb porsávot még nem látták rendesen.)

Charles Messier 1764-ben fedezte fel, és katalógusában 20-as számot kapta ez a gyönyörű objektum, amelynek közepe aktív csillagkeletkezési terület. A köd az északi féltekéről is látható, de igazi pompájában a deli féltekén figyelhető meg, a Zenit közelében elhelyezkedve.

Déli félteke égi objektumai

Futó csirke köd IC2948

A futó csirke vízióját elénk vetítő ködösség a Déli félteke Kentaur csillagképében található, és tőlünk 6500 fényév távolságra helyezkedik el. A kép közepén látható kicsiny sötét anyagfelhők, amelyek kitakarják a mögöttük levő területet, felfedezőjükről Thackeray gömböknek hívják, és új csillagok kialakulásának potenciális helyei.

A hamisszínes feldolgozás a színes kamerás keskenysávú (Ha, Oiii)felvételekhez talán legjobban illeszkedő Foraxx dinamikus színpalettával készült..

M16 A Sas szíve

A Sas-ködöt először 1745–1746 körül fedezte fel Jean-Philippe de Chéseaux svájci csillagász. Később, 1764-ben Charles Messier újra megfigyelte, és bejegyezte híres katalógusába a Messier 16 néven.Az egyik legismertebb emissziós köd és csillagkeletkezési régió, a Kígyó (Serpens) csillagképben, kb. 5700 fényév távolságban. Híressé vált a Hubble Űrteleszkóp ikonikus fotója miatt, amely a köd belsejében található „Teremtés Oszlopait” (Pillars of Creation) mutatja..

M8 Az Égi Laguna

A Nyilas csillagképben tőlünk 4-5000 fényévnyi távolságra elhelyezkedő Lagúna köd a tejútrendszer egyik legszebb és legnagyobb emissziós köde, aktív „csillagbölcső”, ahol hatalmas molekulafelhők összehúzódásával új csillagok születnek. A Lagúna-köd belsejében több száz fiatal csillag van, köztük sok változócsillag és Herbig–Haro objektum is, amelyek közvetlen bizonyítékai a csillagok születésének.

Charles Messier 1764-ben fedezte fel, és katalógusában 8-as számot kapta ez a gyönyörű objektum.

NGC6164 A Sárkány Fészke

A fortyogó tűzben születő sárkánytojás jut eszünkbe ha megpillantjuk a Déli félteke Szögmérő csillagképében, a Naprendszertől 3870 fényévre található emissziós ködöt, amelyet John Herschel csillagász fedezett fel 1834-ben. A világító gázburkokat a köd közepén található, a Napunknál negyvenszer nagyobb csillag lökte ki magából, és intenzív ultraibolya fénye készteti fénylésre.

A hamisszínes feldolgozás a színes kamerás keskenysávú (Ha,Oiii) felvételekhez talán legjobban illeszkedő Foraxx dinamikus színpalettával készült.

Namíbia Gyémántjai

Namíbia nemcsak az állatvilágáról, hanem gyémántbányáiról is híres. De nem kell ahhoz a föld alá mennünk, hogy gyémántokat találjunk Namíbiában, elég ha felnézünk a csodálatosan tiszta és sötét égbolton keresztül a fejünk fölé, hogy igazi tündöklő, sziporkázó gyémántokat lássunk, rádásul arany szőnyegen szétszórva. A képen Charles Messier francia csillagász által hetes számon katalogizált M7 nyilthalmaz sziporkázó, fiatal kékes színű, forró csillagait látjuk a mögöttük lévő öregebb, sárgásabb csillagok milliárdjai előtt. Az M7 nyílthalmaz csillagai circa 800 fényév távolságra vannak tőlünk, és másodpercenként 14 km-es sebességgel közelednek felénk.

A Nagy Égi Hangyász

Az NGC 6726 objektum csak a déli féltekéről látható Corona Australis csillagképben található sötét csillagközi porból és megvilágított gázokból álló, hangyászra hasonlító képződmény. A barnás sötét por és molekulafelhő, ami kitakarja a mögötte lévő csillagokat alkotja a testét, a két forró kék csillag alkotja a szemét, egyben megvilágítva a körülötte lévő molekulafelhőt, ami kéken ragyog, egy keskeny elnyúlt sötét molekulafelhő alkotja az ormányt, és a képen egy hanygyaboly is látható, ami nem más mint egy jóval messzebb lévő gömbhalmaz.

Csáp galaxisok

Egy kozmikus baleset tanúi lehetünk. Az "antenna galaxis" vagy Csáp-galaxisok (Antennae Galaxies, NGC 4038 és NGC 4039) két ütköző galaxispárra utal a Corvus csillagképben. Nevüket a galaxisok csápra vagy antennára emlékeztető, hosszú "karjaikról" kapták, amelyek az ütközés során jöttek létre. Ezek a galaxisok rendkívül aktív, csillagkeletkezési fázisban vannak a gáz- és porfelhők ütközése miatt

Rádió galaxis

A "leg"-ek galaxisa. Az NGC5128 Centaurus A rádiógalaxis, az ötödik legfényesebb galaxisa a déli égboltnak, ezen kívül a legközelebbi óriásgalaxis, a legközelebbi rádiógalaxis, a legközelebbi, aktív maggal rendelkező galaxis. Távolsága 14 millió fényév körüli, már nem a Lokális Csoport tagja. Alakja elliptikus. Jelenleg is folyik egy kísérő galaxisával történő összeolvadása, ami az égbolt egyik legérdekesebb objektumává teszi. A középpontjában egy nagyon nagy tömegű (szupermasszív) fekete lyuk található és a galaxis nagyon erős rádió- és röntgenforrás.

Kozmikus forgalom

Ilyen egy kozmikus csúcsforgalom. A felvételen három egymás utáni két perces expó alatti űrforgalom látható, mint melléktermék a csáp galaxisok fotózása során

A Teremtő Keze

NGC 6188 egy emissziós köd a Déli Oltár (Ara) csillagképben, mintegy 4000 fényévre. Az aktív csillagkeletkezési területet Teremtő kezek ködként is ismerik, mert kísértetiesen hasonlít Michelangelo "Ádám teremtése" freskójának középső részletére. (lásd alább kicsiben)

A kép készítésének adatai:

Optika: Celestron RASA 8" / Kamera: ZWO ASI 183MC Pro / Szűrő: Astronomic L2 / Expozíció: 6,5 óra

A kép készítésének adatai:

Optika: Celestron RASA 8" / Kamera: ZWO ASI 183MC Pro / Szűrő: Astronomic L2 / Expozíció: 6,5 óra

A kép készítésének adatai:

Optika: Celestron RASA 8" / Kamera: ZWO ASI 183MC Pro / Szűrő: IDAS NBZ / Expozíció: 4,5 óra

A kép készítésének adatai:

Optika: Celestron RASA 8" / Kamera: ZWO ASI 183MC Pro / Szűrő: Astronomic L2 / Expozíció: 4,5 óra

A kép készítésének adatai:

Optika: Celestron RASA 8" / Kamera: ZWO ASI 183MC Pro / Szűrő: Astronomic L2 / Expozíció: 3,5 óra

A kép készítésének adatai:

Optika: Evoguide 50/242mm / Kamera: ZWO ASI 294MC Pro / Szűrő: ZWO DNB / Expozíció: 4,5 óra